Bemutatkozás

Jelenlegi ismereteink szerint a pénzverés az ie. 7. századba nyúlik vissza, amikor is Gügész, Lüdia királya készíttetett elsőként vert pénzt. Ettől valószínűleg nem sokkal lemaradva már néhány görög poliszban (pl. Argosz, Aigina) is megindult a pénzverés. Az első pénzeket még nem tiszta aranyból vagy ezüstből verték, hanem e kettő természetes keverékéből, ún. elektronból. (Plinius szerint az elektron legfeljebb 4/5 rész aranyat és legalább 1/5 rész ezüstöt tartalmazott.) Az első pénzek alakja ovális, tojásdad vagy szabálytalan volt. A kezdetleges előállítási technika miatt a pénzeken lévő ábrázolásoknak nem volt különösebb művészi értéke. A görög ezüstpénzeken nem volt értékjelzés, az érméket méreteik (nagyság és súly) különböztették meg.

A numizmatika szempontjából pénznek minõsül minden olyan, meghatározott értékkel rendelkezõ tárgy, amely belsõ értéke vagy valamely törvényerejû rendelkezés következtében a kereskedelmi forgalomban - hosszabb vagy rövidebb ideig - állandó fizetési eszközként használatban volt.

Nagy Sándor volt az első, akinek pénzein az istenek ábrázolását emberábrázolás - saját arcképe - váltotta fel. A nagy kiterjedésű ókori államok mindegyikének szüksége volt az egységes pénzrendszer bevezetésére, amely a birodalom egyik fontos kohéziós tényezője volt. A numizmatika A numizmatika elnevezés a görög eredetû 'nummos' szóból származik. Onnan került át a latinba, miként azt a 2. században élt grammatikus, Sextus Pompeius Festus is feljegyezte. Mindkét nyelvben a forgalomban lévõ törvényes pénzt jelentette. Paulus Diaconus, a Nagy Károly udvarában élt történetíró a latin nummus szót a görög nomisma szóból eredezteti, ugyancsak pénz jelentéssel.